Formába lendült tavaszra a három előadóművész, Fincziski Andrea, Faluvégi-Chripkó Krisztina, Bekő-Fóri Zenkő által működtetett Valeo Art Egyesület. Múlt hónapban a marosvásárhelyi színészhallgatók előadását hozták el, pénteken castingot tartottak, szombaton pedig a kolozsvári színésztanulók vizsgaelőadását láthattuk Székelyudvarhelyen.

Dalra magyar!

Péntek délben magába szottyadva kuporgott Faluvégi Chripkó Krisztina énekes és Zsombori Beáta koreográfus a táncműhely padján.

Castingot tartottak, készülő előadásukhoz kerestek háttértáncosokat és vokálosokat, de csak hárman jöttek el, ezért a kedvetlenség. Azon tanakodtak, hogy bár sokan jelezték, hogy részt vennének, miért nem jöttek el. A hideg idő, a vakáció, a túl komoly versenyfelhívás az oka? Kiderült, hogy az autóstop nem jött időben.

Aki komolyan gondolta, az eljött, és ez nagyon fontos a számunkra – mondja Krisztina, akinek ősszel bemutatandó önálló estjéhez keresnek háttértáncosokat és vokálosokat.

Azt szerették volna, ha nem csak az ismerősök közül hívnak meg szereplőket, hanem keresnek olyanokat, akik tehetségesek, és meg is szeretnék mutatni azt. A musical és operett műfajban készülő előadás témája a nőiség, nőiesség lesz – tudjuk meg. A próbákat májusban kezdik meg, és őszig, október-novemberig hetente kétszer tartják, ahhoz, hogy valaki részt vegyen benne, kitartónak kell lennie, és nagyon kell akarnia – hangsúlyozza Krisztina.

Aki nagyiként büszkén szeretné mesélni az unokáinak, hogy fiatalon mert tenni az álmai beteljesüléséért, bátor volt és nagyon kitartó, az jelentkezzen a [email protected] címen, vagy az egyesület Facebook-oldalán.

Felboncolt szalámi

Szombaton Hatházi András színész, professzor diákjai öltötték magukra az emberi deviancia ingjeit. A Mennyi? című előadásban azt próbálták ki, milyen a színpadon köpködni, egész nap szalámit csomagolni, hullákra találni, a Frieske Pan könyvelőjének, vagy épp gyerekgyilkos pedagógusnak lenni.

Az emberi lélek legundokabb, legsötétebb és legrettegettebb rétegeihez vittek el, oda, ahol a tabuk laknak. Bekukucskáltunk ebbe a barlangba, de nem léptünk be, hogy megijesszenek, vagy egyáltalán, észrevegyenek minket. Csak az ajtóból röhögtük ki a rusnyáit.

Egészen közelről láthattuk, hogyan épül fel egy színházi előadás, hogyan sűrítik egyetlen mozdulatba annak a személynek a tragédijáját, akinek a bőrébe, vagyis az ingjébe bújnak.

A szereplők ugyanis a közönség között ültek, bemutatkoztak, társalogtak velünk, kérdezősködtek sakkról, meg a vérnyomok esztétikájáról, ilyen hétköznapi dolgokról.

A végén pedig a rendező-vezető tanár Hatházi és diákjai meg is osztották a közönséggel azt, hogy hogyan épült fel a darab.

Maguk írták a szövegeket – a Bálint Transot meg a Frieske Pan-t leszámítva fel sem tűnt volna, hogy nem valamelyik híres kortárs drámaíró művelte −, de egyikük sem a saját mondatait adta elő.

Ami furcsa volt számukra az elején, az a szöveg elidegenedése a szerzőtől, az a pillanat, amikor már nem csak a szerző gondolatai a leírt szavak, hanem az olvasóé, a társuké, majd a közönségé is.

Már ott megmutatkozott ez a jelenség, amikor rádöbbentek, hogy a társuk is teljesen másképp értelmezi a szöveget, mint ők maguk, és az is egy érvényes olvasat. A nézői reakciókkal is meg kellett barátkozniuk, hogy engedjék befolyásolni az előadást, mégse essenek ki a szerepükből.

Hatházi elmondta a fiataloknak, akik azon törpölnek, hogy színire felvételizzenek, szerinte érdemes elmenni a felkészítőkre, megismerni a környezetet, az elvárásokat, de nem érdemes azoknak minden áron megfelelni. Mármint a tudás fontos, de fontosabb az, hogy a jelentkezőben legyen élet, lendület, tanulni vágyás.

Mindenkinek el kellene végeznie egy színit

A színiegyetem nem csak annyiból áll, hogy kosztümbe, jelmezbe öltözve szép dolgokat adnak elő szép emberek a színpadon – kemény önismereti kurzus is, elvezet a bugyraidba, bármik legyenek is azok, és onnan fel kell jönnöd.

A színészet kicsit olyan, mint egy kirakós játék: a színészek saját személyiségük darabkáit rakják ki újra meg újra egy-egy karakterhez, csak minden szerephez másképp, mesélték az önmagukká vedlett színihallgatók.

A diákok szerint mindenkinek jót tenne önismeret szempontjából, ha elvégezne egy színiegyetemet. A közönség csak kérdezett, kérdezett, okosakat és okos válaszokat kapott. Végül egy balerinaegeres zoknit viselő lány, aki nem kérdezett, két mondatban összefoglalta az egészet: Ez az előadás a hiányaink összessége.

Nagyon jó volt, szívesen megnézném még egyszer, de az UFF színpadán csakis nyári kánikulában, legyenek szívesek fellépni.

X faktor a valóságban

A Valeo Art lendülete nem ér itt véget, május 12-14. között a diákszínjátszó fesztivál szervezésében segédkeznek az UFF-nak, majd május 18-án dr. Gyarmathy Éva tehetségszakértő tart előadást arról, hogy hogyan fedezzük fel és gondozzuk a tehetségeket.

Július vége körül egyhetes musical kurzust tartanak, augusztusban színjátszó tábort szerveznek, ősszel az X faktorhoz hasonló tehetségkutatók világába vezetnek be, október közepén pedig a Faluvégi Chripkó Krisztina előadásában láthatjuk az újonnan felfedezetteket.