Amint érünk vissza a faluba, minden második kapun zászlócskák. Ahány zászló van a kapun, annyi gyereket adott az a porta a Filinek, mondják büszkén utastársaim. Eszembe jut egy ismerőmöm, aki nemrég mesélte, hogy mennyire szomorú történet ez a szentegyházi. Mekkora átka van a fának! Mert itt van ez a Fili, ami egy áldás, a környéken minden valamirevaló gyerek megtanulhat énekelni, megtanulhat egy hangszeren játszani, és mennyire szomorú, mikor egy tehetséges gyerekből később nem zenész lesz, hanem fatolvaj, a druzsbát választja a hegedű helyett. Bízzunk benne, hogy a mai faültetés is hozzájárult ahhoz, hogy ez a folyamat picit a jó irányba billenjen, imádkozzunk azért, hogy fél évszázad múlva Szentegyházának csak a gyermekfilharmóniájára és faültetőire emlékezzenek, a fatolvajaira ne. Hajrá, Fili! Hajrá, szentegyházi közbirtokosság! Hajrá, erdészek és rendőrök! Hajrá, faültető diákok!