Képriport
Imádom a munkám. Persze, tudom, ez manapság nem divat, inkább az a menő, hogy szenvedjünk a melóban. Szerintem minden ember ezen a földön megérdemelné, hogy olyan helyen töltse el a napi 8-10-12 óráját, ahol jól érzi magát, ahol hasznos és eredményes tud lenni. Az iskoláról is ugyanez a véleményem. Élvezni kell a tanulást! Kár elpazarolni szenvedéssel 12-15-20 évet az életünkből. Én lehúztam 19 évet egy olyan rendszerben, ahol vagy unatkoztam, vagy rettegtem, gondolkodás helyett magolásra tanítottak, vagy ennek a helyettesítőire, a lógásra, a hazudásra, a puskázásra, a súgásra és a szomszédtól való másolásra. Alig vártam, hogy vége legyen a sulinak, s azóta sem kívánkozom oda vissza. Vannak ismerőseim, akik szerint a gyermek nem kell örömmel tanuljon, hadd szokja meg már fiatalon, hogy milyen pocsék az élet, ne lepődjön meg, ha melózni kezd. Én nem így érzek. Szeretném, ha fiaim ezt a tizenvalahány sulisévet nem félelemmel és mérgelődéssel töltenék el, hanem élvezettel, örömmel, hasznosan. Robi barátom szerint a Waldorf a megoldás erre, ezért elmentünk Kolozsvárra a Waldorf-suliba, megnézni, hogyan működik.