Reggel a suli egy két órányi hosszú, főoktatásnak nevezett résszel kezdődik. Ennek a legeleje az a ritmikus-játékos darab, amiről már beszéltem, ami segíti a gyereket lenyugodni és megérkezni figyelem szempontjából az osztályba, majd jön maga az óra, jelen esetben a történelem. Waldorfban a tantárgyakat tömbösítik, két-három hetes tömbökbe. Most két hétig minden reggel két órát történelmet tanulnak, míg be nem fejezik a keresztes háborúkat. Majd előveszik a nyelvtant például, és három hét alatt átrágják magukat egy nagyobb fejezeten. Utána pedig két hétig minden reggel matekeznek. Ennek megvan a komoly tudományos magyarázata, de laikusként is logikusnak tűnik, hogy ha az ember nekifog valaminek, akkor azzal foglalkozik, míg be nem fejez egy munkafázist. Ha elkezdek nézni egy játékfilmet, akkor azt jobb végignézni, s utána nekifogni egy másiknak, mintsem öt percet ma, öt percet holnapután, s párhuzamosan nézni tíz filmet. A Waldorf azt hirdeti, sokkal jobb egy ideig intenzívebben tanulni valamit, elmélyülni benne, majd hagyni azt leülepedni, megérni néhány hétig, hónapig, mielőtt ismét elővesszük és nyakig mászunk belé. Búcsúzunk Emesétől és hetedikeseitől, szünet következik.