Nem emlékszem, hogy valaha is valamelyik tanár a kezét barátilag rám tette volna, sőt, már arra az egy-kettőre is felnéztünk, aki nem a katedra mögül papolt, hanem felült az első padra. De nem ezt akarom ezzel a képpel elmondani, hanem azt, hogy Waldorféknál az osztálytanító végigviszi az osztályát elsőtől nyolcadikig. Steiner bácsi, a Waldorf pedagógia kidolgozója, hétéves korszakokra osztotta a gyerek fejlődését, és tudományos érvekkel alátámasztotta, hogy miért kell hét évig egy pedagógusnak követnie és segítenie a gyerekeket. A hagyományos suliban van, akit nem visel meg nagyon a tanci biztonságos szoknyájától való elszakadás, látszólag, de sok gyereket egyből padlóra vág. Waldorfban a tanító végigviszi az osztályt nyolcadik végéig. Nem kötelező, hogy minden tantárgyat ő tanítson, csak azokat, melyeket bír. Ha nem olyan jó matekből és fizikából, akkor átpasszolja ezeket a tantárgyakat valakinek, aki jobb ebben. Ha nem tud úgy angolul, ahogy szeretné, vagy udvarhelyi származása miatt nem érzi magát annyira otthon a román nyelvben, akkor azt átveheti valamelyik másik kolléga. Kolozsváron ez úgy működik, hogy besegítenek egymásnak a tanítók. Ha egy elemi iskolában van 8+1 osztály, s annak van 9 osztálytanítója, akkor valószínű, hogy a kilencből kerül olyan is, aki vonzódik a reál tantárgyakhoz, de olyan is, aki jól tud románul.