Folyamatosan ébren tartottuk és tápláltuk a lángot, és amikor eljött az ideje, léptünk, sőt, ugrottunk. Sikerült találni egy olyan ovit, ahol az udvar is természetközeli hangulatot nyújt, és az igazgató nénivel is jól egyezünk, így a választás nem volt túl nehéz: Kipi-Kopi. Tudtuk, hogy óvó nénink lesz, mert Boróka most végez. Már csak a hivatalos köröket kellett lefutni és még néhány gyereket szerezni a miénk mellé, hogy legyen meg a létszám. Nem számoltunk vele, hogy a hatóságok részéről ekkora lesz az ellenállás. Ma pozitív akarok lenni, és nem akarom leírni, hogy ki milyen érdekből, milyen magyarázattal próbálta meggáncsolni az oviindítást. Nem akarom leírni, ki volt az az óvodaigazgató, aki egy ideig szerette volna, hogy nála induljon a Waldorf, majd mikor ez nem jött össze, akkor lejárató kampányt indított, minden döntéshozónak mondogatta, hogy milyen rossz a Waldorf. Nem akarom leírni, hogy hány hónapot vártunk a városháza válaszára, és mi állt abban. Nem akarom leírni, hogy egyes városi tanácsosok milyen buta érvekkel támadtak és hogyan szavaztak. Azt sem akarom leírni, hogy a tanfelügyelőségen mi zajlott. Sokszor éreztük, hogy ez a város és ez az egész megye egy kis befülledt falu, ahol mindenkinek piti érdekei és büszkeségei vannak, vagy legalább buta kis félelmei az új és ismeretlen iránt.