Nekiállunk az előszobának is, hogy azzal is haladjunk, míg szárad a beton. Óvó néni kipróbálja a vésőgépet, élvezi is. Szerénke kemény varsági leányka, talán túl kemény is, ezért folyton harcban áll. Az igazgató néni megpróbálja betörni, erőből, főleg az első időszakban, ami aztán sok felesleges szenvedéshez és konfliktushoz vezet. Azért mondom, hogy felesleges, habár lehet, hogy nem az, mert Szerénke egyébként is véletlenül cseppent ebbe a buliba, és nem is akar itt maradni ebben az intézményben óvónőnek. Úgy történt a dolog, hogy Szerénkéék Angliából költöztek haza körülbelül egy éve, ahol ő osztálytanító volt egy Waldorf suliban, és itt is az szeretne lenni. De mivel nincs Udvarhelyen Waldorf suli, ezzel még várnia kell pár évet. Amikor elkezdtük az ovi indítását, sima rövidprogramú, délig tartó ovit szerettünk volna, nem napközit. De mivelhogy a városháza nagylelkűen nem hagyta jóvá új csoport indítását, az igazgató néni hosszas gondolkodás után úgy döntött, jobb megoldás híján hajlandó feláldozni egyik napközis csoportját, átalakítva azt Waldorffá. Csakhogy ahhoz két waldorfos óvónő kellett volna, azaz Boróka mellé még egy, és habár a környékünkön ismerünk még egy maréknyi képzett waldorfos óvó nénit, senki nem vállalta be. Szerénkének olyan oklevele volt, amivel oviban is taníthat, és sikerült őt meggyőzni, hogy vállalja be ideiglenesen, s majd két-három év múlva, mikor sikerül az iskolát indítani, akkor majd ő viszi át a gyerekeket oviból az első osztályba, ami tökéletes megoldás. Szóval Szerénke tett a csapatnak egy szívességet, amit aztán utána rengetegszer megbánt. Például akkor, mikor a tanfelügyelőségen elkezdtek durván és megalázóan kekeckedni a diplomájával. Szerencsére, nem jutottunk oda, hogy éhségsztrájkba kezdjünk a tanfelügyelőség előtt, mert előtte valamelyik nagyokos feltelefonált Bukarestbe a minisztériumba, hogy mi is van ezzel a diplomával, s onnan szépen megmondták neki, hogy semmi köze, ha az oklevélen azt írja, hogy taníthat oviban, akkor taníthat, nem megyei szinten fogják eldönteni, hogy a minisztérium által kibocsátott oklevél érvényes-e vagy sem. Aztán jött a versenyvizsga, és az azt követő csíki cigánykodás, ami még a hagyományos rendszerben tanító pedagógusok számára is egy felesleges szenvedés és megaláztatás, nem beszélve arról, hogy mennyire távol áll attól, ahogy a Waldorfban kiválasztják a pedagógusokat. Aztán pedig jött az igazgató néni kantárja, amiről már írtam. Hogy miért kell mindezen végigmennie Szerénkének, nem tudom, de valószínűleg semmit nem kap az ember hiába ebben az életben, mindennek meg van a szerepe.