Képriport
Aztán eljött Szent Márton. A keresztény ünnepkörre épül az egész Waldorf, nem csak a napnak és a hétnek van meg a ritmusa, hanem az évnek is. Az évnek a ritmusát az ünnepek adják, ezek egy részét a gyerekek ülik meg az óvó nénikkel, de néhány ünnepbe a szülők és a barátok is bekapcsolódhatnak. Ilyen Szent Márton napja, mikor tökből lámpásokat készítünk és elrejtjük őket a fák tövébe, papírból lámpásokat készítünk, és fényüknél elindulunk magokat szórni a manóknak, melyeket másnap madarak serege szed össze. Lámpásainkkal fényt viszünk a sötétségbe és fényt viszünk saját lelkünkbe. Szent Márton után elérkezett az az idő is, mikor jöttek az óvó nénik, hogy az igazgató néni azt üzente, hogy ideje lenne már befejezni a termet, mert azt ígértük, hogy befejezzük. Neki is állunk ennek-annak, falburkolásnak és polckészítésnek, de ahhoz, hogy mi teljesen betartsuk ígéretünket, előbb az ő egyik ígérete kell, hogy teljesüljön: a villanyvezetés. A villanyt most vezették be karácsony előtt pár nappal, utána mi találkoztunk egyet, becsináltuk a falat, s most már nem maradt más hátra, mint egy szűk órányi falcsiszolás és még egy órányi festegetés. A vakációban meglesz. Aztán állhatunk neki az öltözőt pontra tenni, azaz a szomszédos termet, az egy újabb történet, de a csoportteremmel, az előszobával és a budival nagyjából megvagyunk, ahogy most van az egész, így már tud működni.